Annácska
„Egyfolytában ismételgettük, hogy van még időnk, élvezzük az életet, nem vagyunk még felkészülve arra, hogy egy gyermekről gondoskodjunk. Aztán – egyik napról a másikra – megszólaltak bennem anyai ösztöneim. 26 éves voltam akkor. A párommal megegyeztünk, hogy kihagyom az antibébi szedését és rábízzuk a sorsa, mi lesz. Nem görcsöltünk rá a fogantatásra. Ezután a párom megkérte a kezem, és a gyermek érkezésére való gondolatokat felváltották az esküvői előkészületek. De a lakodalom után erősen rám tört a vágy, hogy most már komolyan babát szeretnék.
A férjem állandóan nyugtatgatott, hogy még nincs ok élezni a helyzetet, de én már számoltam a napokat és kezdtem ideges lenni, mert a vizsgálatok alapján nem volt peteérésem. Amikor eltelt még egy év és közeledett a 29. születésnapom, hasfájások jelentkeztek nálam. Féltem, hogy endometriózisom van. Átestem egy műtéten, amely szerencsére nem támasztotta alá ezt a diagnózist, de méhtükrözéses petevezeték átjárhatósági vizsgálattal és a „drilling“ módszerrel fokozták a terhesség kialakulásának esélyét nálam. De nem történt semmi így sem.
Amikor preventív kivizsgáláson voltam nőgyógyászomnál, konzultációt javasolt a Repromeda klinikán. A kezdő vizsgálatok során megállapították, hogy rendszertelen peteérésemnek okán nagyon kicsi a valószínűsége annak, hogy természetes úton essek teherbe. Ezért az IVF mellett döntöttünk.
Azonnal belekezdtünk a stimulációs kezelésbe, a peteleszívás problémamentes volt. A megtermékenyítés és diagnosztika után 7 egészséges embrió állt rendelkezésünkre. Az első krio-embriótranszfernek úgy örültem, mint gyermekkoromban a Karácsonynak. Lehet, hihetetlenül hangzik és a férjem viccelődött is velem emiatt, de már a hazavezető úton éreztem, ahogy az embrió „beágyazódik“. Amikor jelentkeztek a további tünetek, nem bírtam várni – már a 10. napon elvégeztem a terhességi tesztet. Az a két csík leírhatatlan érzést váltott ki belőlem. Férjemmel együtt örültünk. A kontrollvizsgálaton a doktornő alátámasztotta a terhességet. Az első három hónap bizony nagyon kemény volt a rosszullétek miatt, de amint a 12. hét elteltével befejeztem a hormonkezelést, minden rendbe jött, és a terhesség következő szakaszát már szépen és nyugodtan éltem meg.
A szülés is szövődménymentes volt, férjem végig velem volt, óriási élményben volt részünk és néhány óra múlva már kezünkben tarthattuk a mi kis hercegnőnket. Nagyon boldogok vagyunk és szeretnénk megköszönni a Repromedának, hogy segítettek nekünk! Előre is örülünk a mielőbbi viszontlátásnak, hiszen már most készülünk egy kistestvér érkezésére.”
Müllerék
