„A mi történetünk valamikor 2018-ban kezdett íródni, amikor a barátommal azt mondtuk, hogy tényleg együtt akarjuk leélni az életünk hátralévő részét, és 13 év kapcsolat után végre készen állunk egy babára. Még aznap bementem a boltba, és vettem neki egy kötött sapkát. Akkor még nem is sejtettem, hogy még három évig nem fogom tudni viselni senkinek.
A fogamzásgátlót 2018 szeptemberében, közvetlenül az esküvőnk előtt hagytam abba. Balira mentünk nászútra, és reméltük, hogy hazavihetünk egy kis „balinit”. Sajnos ez nem jött össze, és egy év próbálkozás után sem estem teherbe. Körülbelül fél évig dolgoztunk a nőgyógyászommal, aki peteérést kiváltó gyógyszereket szedett nekem, amit egyáltalán nem kaptam meg, és más gyógyszereket, hogy felébreszthessem az akkor még inaktív és szunnyadó petesejtjeimet. Ezek után a szervezetem készen állt, de a terhességi teszt még mindig negatív volt. Így 2020 áprilisában az orvosom először a Repromeda Reprodukciós Klinikára küldött minket, ahol a férjem elment spermogramra. Jött az első nagy csapás és az első könnyek. Kevés spermium volt, és ami kevés volt, az is lassú volt vagy sérült fejjel. Semmit sem lehetett tenni. Ha gyermeket akartunk, márpedig akartunk, akkor IVF-re volt szükségünk. És ezzel elkezdődött az interjúk, vizsgálatok és végtelen injekciók körhintája. De minden egyes injekcióval közelebb kerültünk álmaink babájához, így sem én, sem a férjem, aki mindet beadta, soha nem haboztunk kihagyni egyetlen injekciót sem.
2020 októberében a Repromedában volt egy petesejt-eltávolításom, a férjem pedig ismét spermát adományozott. Még aznap tudtuk, hogy hány petesejtem érett és alkalmas a megtermékenyítésre. A 14 petesejtből csak 6 volt megtermékenyíthető. Néhány nappal később megtudtuk, hogy csak 5 megtermékenyített embrió volt alkalmas a kriokonzerválásra. És végül a biopszia után csak egyetlen fagyasztott embriónk maradt, amelyet az orvosok átültetésre javasoltak. Siránkoztam ezen a híren, és számomra talán ez volt a legrosszabb nap az összes nap közül, amikor megpróbáltunk babát vállalni. Csak egy esélyünk volt arra, hogy teherbe essünk. De az ilyen hírek ellenére sem adtuk fel, és hittünk abban, hogy lesz babánk. Nem vallottuk be magunknak, hogy nem tudjuk megvalósítani.
A 2020-as szilveszter előtti nap nagy nap volt számunkra – az egyetlen embriónk átültetése. Kicsit ideges voltam, de maximálisan bíztam az orvosokban, nővérekben és mindenkiben, aki vigyázott rám és az embriómra. A férjem a Covid miatt nem tudott velem lenni az átültetés alatt, ezért nagyon hálás voltam, hogy Pětová nővér volt az, aki fogta a kezemet, és megnyugtatott, és csodálatos élményt nyújtott nekem maga az átültetés alatt. Dr. Matena, aki az átültetést végezte, ismertette az egész folyamatot, én pedig először láttam a saját szememmel a leendő babánkat. Csodálatos élmény, és könnyek szöktek a szemem szélére.
10 nappal később terhességi tesztet csináltam, és meglepő módon pozitív lett. És ma, 2021 szeptemberében itt tartom a karjaimban a gyönyörű és egészséges babánkat. Ezt elsősorban a nőgyógyászomnak, MUDr. Čadílková doktornőnek és a Repromeda egész csapatának köszönhetjük – az orvosoktól, szakorvosoktól, nővérektől, koordinátoroktól, genetikusoktól, laboránsoktól, embriológusoktól kezdve a recepciós és büfés hölgyekig, a beteghordókig és a takarítónőkig. Mindenki, akivel kapcsolatba kerültünk, én, a férjem vagy az embriónk, mosolygós, kellemes, segítőkész és a lehető legprofibb volt”.
Szívből köszönjük!
Martina, Pavel és a kis Luka
