Hosszú és tüskés út a babához

Néhány évvel ezelőtt a barátommal (most már férjemmel) elmentünk az első görögországi nyaralásunkra. Egy hónappal a tervezett nyaralás előtt eldöntöttük, hogy leállok a fogamzásgátlóval, és hogy ez a nyaralás remek hely lesz arra, hogy megfoganjon a babánk. Azonban eltelt másfél év, és a baba még mindig nem jött.

„A spermogram kimutatta, hogy a férjemnek nagyon kevés spermája volt.”

A nőgyógyászom azt javasolta a férjemnek, hogy keresse fel a Repromedy-t, ahol spermiogramot végeztek. A spermiogram kimutatta, hogy a férjemnek nagyon kevés spermiuma volt (1-3 használható spermium volt a mintában). A férjem felidézte, hogy kb. 25 éves korában a tünetei alapján (duzzadt belső elválasztású mirigyek + magas láz) valószínűleg mumpszban szenvedett. Az orvos, aki akkor kezelte, nem mumpszot diagnosztizált nála, hanem egy Paralennel kezelt vírust. Az esetlegesen helytelen gyógyszeres kezelés miatt mindkét heréje jelentősen megduzzadt, ami két nap betegség után elmúlt.

„A mesterséges megtermékenyítés az egyetlen esélyünk. Az első mesterséges megtermékenyítésre 2012 őszén került sor.”

A döntés egyértelmű volt! A mesterséges megtermékenyítés az egyetlen esélyünk. 2012 őszén volt az első mesterséges megtermékenyítésünk. Sajnos ez az átültetés nem sikerült, mert egyetlen embrió sem ment át genetikailag. Nagyon csalódott voltam, mert ez rengeteg lelki és fizikai megterhelésbe került nekünk. Néhány hónappal később volt egy második próbálkozásunk, ahol egyetlen, genetikailag megfelelő embriót ültettek be. Sajnos egy hét után elkezdtem vérezni, az embrió nem fogant meg és elvetéltem. Kimerült voltam, sokat híztam a petesejt kinyeréséhez szükséges hormonális stimuláció miatt, de még mindig nagyon szerettünk volna egy babát. Sok éjszakát sírtam, a férjem úgy járt, mint egy lélek nélküli test.

„A férjemmel azt mondtuk, hogy ha az utolsó lefagyasztott embriónk nem válik be, akkor megpróbálkozunk az örökbefogadással”.

Dali jsme si 9 měsíců pauzu, načerpali síly a poté mohli zkusit třetí pokus ze kterého vzešly dvě zdravá embrya. Jedno embryo mi zavedli a druhé se zamrazilo.  Zavedené embryo se neuchytilo. S manželem jsme si řekli, že pokud nevyjde to poslední embryo, co máme zamražené, zkusíme adopci. To už jsem byla totálně na dně, manžel na tom nebyl o nic lépe, protože každá kamarádka a žena v okolí chodila s bříškem a já stále nic (v době, kdy procházíte IVF vnímáte „těhulky” o 1000 % více).

2014-ben, a születésnapomon, október 21-én a Repromeda orvosai beültették az utolsó embriómat, már kezdtük elveszíteni a reményt, és talán ezért történt meg az, amiben már nem reménykedtünk. 14 nappal később, a Repromedában egy kontrollvizsgálaton megerősítették, hogy terhes vagyok. Hihetetlenül izgatottan vártuk a következő kontrollt, hogy lássuk álmaink angyalának dobogó szívét. Nem tudtuk elhinni, hogy megtörtént. Egyáltalán nem vallottuk be, talán mert nem akartunk semmit „elkiabálni”, talán mert már elfogadtuk, hogy természetes úton sosem lesz babánk.

A családban senki sem tudott róla, 2014 karácsonyán mondtuk el nekik a boldog hírt. Mindannyian nagyon meghatódtunk, senki sem számított rá igazán, és már senki sem reménykedett benne.

Az egész terhesség tökéletesen rendben zajlott, komplikációk nélkül. Natálka terminusban, 2015.7.4-én 1:40-kor született 3910 g-os születési súllyal és 50 cm-es magassággal, ez volt életünk legcsodálatosabb reggele. Most Natálka 2 éves és 10 hónapos és óvodába fog járni. Ha nem lett volna Repromeda, nem lenne a mi gyönyörű, egészséges Natalkánk.

Szeretnénk köszönetet mondani a Repromeda klinika nagyon meghitt és természetes környezetének, ahol még a férjem is jól érezte magát, a nagyon kedves személyzetnek és nem utolsó sorban MUDr. Hromadová doktornőnek, aki az utolsó sikeres embriót beültette.

Köszönjük, hogy egy család lehettünk, kedves REPROMEDA!!!

Jana, 27